Arcképcsarnok

Dinnyés Lajos (Alsódabas, 1901. ápr. 16. – Bp., 1961. máj. 3.)
Kisgazdapárti politikus, miniszterelnök. A keszthelyi gazdasági akadémián szerzett oklevelet, majd hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Hazatérése után Pest vármegye közéletében vállalt szerepet. A politikai életbe a Független Kisgazdapárt szervezésekor kapcsolódott be. 1931-től 1938-ig kisgazdapárti programmal Alsódabas képviselője. A II. világháború éveiben katona volt, majd részt vett az antifasiszta egységfront szervezésében. 1947. márc. 14-től szept. 4-ig kisgazdapárti honvédelmi min., 1947. máj. 31-től 1948. dec. 10-ig miniszterelnök volt. Miniszterelnöksége idejére esik a nagy bankok és a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítása, a szovjet-m, kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötése, az egyházi iskolák államosítása. 1948-tól az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ igazgatója.

Gyóni Géza, Áchim (Gyón, 1884. jún. 25. – Krasznojarszk, 1917. jún. 25.)
Költő. Szarvason és Békéscsabán, 1902-től a soproni evangélikus teológián tanult. Tanulmányait abbahagyva 1903-tól a Nyugat-magyarországi Híradó munkatársa. 1904-ben öngyilkossági kísérletet követett el, felépülése után Gyónon jegyzőgyakornok. 1906-tól 1908-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett, 1910-től újságírással foglalkozott, a Soproni Napló, majd a szabadkai Bácskai Hírlap munkatársa. 1914-ben bevonult katonának, Przemyslnél orosz fogságba esett és a hadifogságban halt meg. Lírájában a háború dicsőítésétől annak teljes tagadásáig jutott el. A háború alatt Rákosi Jenő és köre mint „hazafias költőt” állította példaképnek a háború ellen erélyesen állást foglaló Adyval szemben.  
Főbb művei: Versek (Pozsony, 1904); Szomorú szemmel (Bp., 1909); Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (versek, Przemysl, 1914); Levelek a kálváriáról (versek, Bp., 1916); Az élet szeretője (Bp., 1917); Rabságban (versek, Bp., 1919); Versek (Bp., 1926); Összes versei (Bp., 1941); „Repülj már levelem”… (levelei a fogságból, Bp., 1942); Ismeretlen versei (Összes versei I–II. Bp., 1943); Csak egy éjszakára (Szalai Sándor bevezetésével, Bp., 1959); Válogatott versei (Békéscsaba, 1964).

Halász Antal (1814 – 1846)
Tudós, orvos, építész. Alsódabason született, és értéke életművet hagyva maga után fiatalon hunyt el. Az elemi iskola és a gimnázium elvégzése után az orvosi pályát választotta magának. Egyetemi tanulmányait Olaszországban végezte el. Rendkívüli hatást gyakoroltak rá a itt a klasszicista képzőművészet és építészet csodás alkotásai. Hazatérése után nemcsak orvosi képzettségét, de jó ízlését, építészeti ismereteit és kiváló rajztudását is hasznosítani igyekezett. Az 1830-as évek közepétől épült alsódabasi, gyóni kúriák az ő tervei szerint készültek, szakmai tanácsaival a parasztházak építéséhez is nyújtott segítséget. Szülőfalujában községi építési bizottságot hozott létre. Építészeti tevékenységével a főváros építészettörténetébe is beírta nevét. A tüdejét megtámadó tuberkulózis következtében tragikusan fiatalon, 32 éves korában halt meg.

Halász Boldizsár (1806 – 1882. v. 1888?)
Az első népképviseleti országgyűlés képviselője a dabasi kerületben. Középfokú tanulmányait Nagykőrösön végezte, majd ügyvédnek tanult. A vármegye radikális gondolkodású tisztviselői közé tartozott. Kossuth lelkes híveként nagy szerepe volt abban, hogy Kossuth László, Kossuth Lajos édesapja Dabason kaphatott menedéket. Részt vett az úri kaszinó és a helyi olvasótársaság megalapításában, melyben vezető feladatokat vállalt. Országgyűlési képviselőként Debrecenbe is követte a kormányt, ahol részt vett a detronizáció előkészítésében, a Függetlenségi nyilatkozat elfogadásában. Ezért kötél általi halálra ítélték, amit kegyelemből várfogságra változtattak. Szabadulása után a gyóni közbirtokosok testülete választotta közfelkiáltással jegyzőjévé. Hamarosan ismét a vármegyei közélet illusztris személyisége lett: tagja volt a vármegye központi választmányának, az állandó fegyelmi választmánynak, a törvényhatósági bizottság tagjaként javaslatot tett a virilis szavazatok eltörlésére. Többször is országgyűlési képviselővé választották.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Halász Boldizsárban vidékünk egyik legjelentősebb történelmi személyiségét tisztelhetjük.

Halász Géza (Alsódabas, 1816. nov. 16. – Bp., 1888. aug. 22.)
Orvos, az MTA levelező tagja (1863). Orvosi tanulmányait a pesti és bécsi egyetemen végezte. Évtizedeken át Pest város főorvosa volt. Az 1872–73-as kolerajárvány idején szerzett nagy érdemeket. 1873-ban Buda és Pest egyesítésekor nyugalomba vonult. Az 1881–84-i ogy.-en függetlenségi programmal képviselő. Ragályos betegségekkel, különösen a kolerával foglalkozott. Mint a Magyar Általános Biztosító Társaság orvostanácsosa módszertant és statisztikát állított össze az életbiztosítási problémák tanulmányozásához.
Főbb műve: A kholerajárvány Pesten az 1872. évben (Pest, 1873).

Kossuth Zsuzsanna, Meszlény Rudolfné (Sátoraljaújhely, 1817. febr. 19. – New York, 1854. jún. 29.)
Kossuth Lajos legfiatalabb húga. 1841-ben ment nőül Meszlény (Meszlényi) Rudolfhoz. Részt vett a Védegylet szervezésében. 1848. jan.-ban özvegyen maradt. A forradalom lelkes híve. 1849 áprilisában az összes tábori kórházak főápolónőjévé nevezték ki. Felhívást intézett a magyar nőkhöz, hogy ápolják a sebesülteket. Fáradhatatlanul járta az országot, szervezte és ellenőrizte a katonakórházakat. Világos után elfogták és bíróság elé állították. Bizonyítékok hiányában felmentették; de a hatóságok állandóan zaklatták. Nehéz anyagi körülmények között élt. Bekapcsolódott a Makk-féle szövetkezésbe. 1851. dec. 2-án ismét letartóztatták, de újból nem bizonyult rá semmi. Szabadlábra helyezték azzal a feltétellel, hogy elhagyja az országot. Ekkor már súlyos tüdőbajban szenvedett. Brüsszelben csipkeverő műhelyt nyitott. 1853-ban Amerikába települt át.


Kossuth László (1763 – 1839)
Ügyvéd, Kossuth Lajos édesapja. Kossuhtfalván született. Iskoláit elvégezve előbb Liszkán gyakorolta hivatását, majd az Andrássy grófok ügyvédje lett. Monokra került, itt született Lajos fia 1802. szeptember 19-én. Lajoson kívül még négy lánya született: Emília, Zsuzsanna, Karolina, Lujza. Miután fia letette az ügyvédi vizsgát, és 1824-32 között Zemplénben folytatott ügyvédi gyakorlatot, az idős apa rábízta folyamatban lévő ügyeit. Kossuth Lajost 1836-37-ben a Törvényszéki Tudósítások szerkesztése Pesthez kötötte, s hogy családjáról gondoskodni tudjon, őket is ide költöztette. Lapját azonban betiltották, őt letartóztatták és négy év fogságra ítélték, ami atyja helyzetét is megingatta. A kereső nélkül maradt család ellátása, fővárosi lakásuk fenntartása megoldatlannak látszott. Ekkor ajánlotta fel segítségét a dabasi közbirtokosság. Kossuth László azonban nem sokáig élvezhette a gáláns Zlinszky János, meg a Halászok gyámolítását: élete 76. évében 1839. június 13-án elhunyt.

Vay Péter, gróf (Gyón, 1864. szept. 26. – Assisi, Olaszország, 1948. febr. 28.)
Író, címzetes püspök. Rómában végzett tanulmányai után 1898-ban szentelték pappá. Rövid idő múlva elnyerte a szentmártoni javadalmas apátságot, majd apostoli protonotárius lett. 1917-ben az üszkübi püspöki címet kapta. Mint misszionárius bejárta a világ minden részét. Utazásai során gyűjtött műkincseit a bp.-i Szépművészeti Múzeumnak adományozta. Számos útirajzban örökítette meg élményeit.
Főbb művei: Kelet császárai és császárságai (Bp., 1906); Kelet művészete és műízlése (Bp., 1908); Angol ipar és iparművészet (Bp., 1908); Nach Amerika in einem Auswandererschiffe (Berlin, 1908); Amerikai naplókivonatok (Úti jegyzetek, levéltöredékek, Bp., 1910).

Vay Sarolta, grófnő, (Vay Sándor gróf, Dabas, 1859 – Lugano, Svájc, 1918. máj. 23.)
Író, újságíró. Előbb otthon tanult Kászonyi Dániel vezetése mellett, majd Lipcsében, Drezdában és Berlinben járt iskolába, az egyetemet Budapesten végezte. Irodalmi munkásságát versekkel kezdte, de hamarosan áttért a tárcaírásra. D’Artagnan, Vay Sándor gróf és más álneveken írott karcolatai, emlékezései főként a 17 – 18. századi főúri-nemesi társasági élettel foglalkoznak. Írásai az Országos Hírlapban, a Budapestben, 1895-től a Pesti Hírlapban jelentek meg.
Művei: Gróf Vay Sándor Munkái (I – X., Bp., 1909). – Szépirodalomi feldolgozás: Krúdy Gyula: A tegnapok ködlovagjai (Bp., 1925).